Németh Nelli (Ossi), 2005: A macska és vadászgörény összeszoktatása

Alapvetően, a macska és a vadászgörény remekül el tud élni egy fedél alatt, -együtt, vagy egymás mellett. Ám összeszoktatásuk, a sok közös vonás ellenére, is odafigyelést és időt igényel.

Legkönnyebb dolgunk talán akkor van, ha mindketten kölyökként kerülnek a családba (ebben az esetben akár arra is jó esélyünk van, hogy igazi görény-macska barátság alakuljon ki közöttük), vagy ha idősebb vadászgörény mellé kerül kis cica. A görények idősebb korban is sokkal alkalmazkodóbbak, mint más állatok. Felnőtt macskát hozzászoktatni egy izgága kis "cápához", már jóval nehezebb.



A leggyakoribb problémát a görények jellegzetessége, a harapás, csipkelődés okozza. Náluk ez a játék egyik formája, nagyon ritkán harapnak bántó szándékkal (ha így tennének, komoly sérüléseket tudnának okozni, és akár egy 60-80 dekás vadászgörény is méltó ellenfele egy több kilós macskának, úgy, hogy a macska húzza a rövidebbet). Mivel a görények bőre vastagabb, mint a macskáké, számukra egy durvább harapás bőven belefér a játékba, míg ugyanaz a cicának igen fájdalmas lehet.



Kedvelt görény-játék, hogy az egyik elkapja a másik nyakát, és rángatja, megrázza, vagy megpróbálja a földön vonszolni. A macska, persze, próbál a szorításból menekülni és védekezés közben akár a görény szemébe is kaphat. Ezért, a görénnyel együtt játszó macska karmát ajánlott vágni. (Első alkalommal, lehetőleg, ne magunk végezzük, hanem kérjünk meg egy tapasztalt macskatartót, vagy egy állatorvost, hogy mutassa meg, hogyan kell.)



A görények jóindulatát az is jelzi, hogy tiszteletben tartják társuk "gyengeségét" és idővel megtanulják, hogy a játék során mennyire lehet vele "eldurvulni" (ezért is lehet őket leszoktatni a harapásról). Ehhez, természetesen, el kell érniük egy bizonyos kort, néhány hónapos kölyöknél ne várjunk csodákat. Ha szemmel láthatóan, macskánk nem önszántából kapcsolódott be a játékba, vagy az testi épségét veszélyezteti, mindig avatkozzunk közbe!



Nem ritka, főleg, hímeknél, hogy ivaréréssel agresszívabbá válnak, játékuk is eldurvul. Macskánk érdekében, ilyenkor mindenképpen az ivartalanítás a megoldás.

A másik gyakori probléma abból ered, hogy a vadászgörények felnőtt korukban is megőrzik kíváncsiságukat, elevenségüket, játékosságukat, amit egy felnőtt macska néha már idegesítőnek és fárasztónak talál. Ilyenkor úgy viselkedik, mint egy kölyökkel: eleinte talán tűr, majd egy nagy pofonnal jelzi, hogy elege van, és felmenekül egy biztonságosabb helyre. A macskák amúgy is hamar megtanulják tartani a tisztes távolságot a görényekkel szemben, de ilyenekre nem árt a gazdának is odafigyelnie.



Összeszoktatáskor legfontosabb: a fokozatosság és a türelem. Nem érdemes őket siettetni. Mindenképpen ajánlott megvárni, amíg a cica hozzászokik új helyéhez, magabiztosan kiismeri magát, tudja hova lehet menekülni, és eléri azt a kort, amikor már képes magát megvédeni. Ne hagyjuk őket felügyelet nélkül, legkevésbé, a szoktatás idején, hogy bármikor közbe tudjunk avatkozni.

Van néhány trükk, amivel első találkozás előtt is megtehetünk, hogy mihamarabb elfogadják egymást. Például, úgy, hogy görényünket ketrecbe tesszük, és hagyjuk, hogy a cica körülötte járkáljon, kíváncsiskodjon, majd cserélünk (tehát: a macskát zárjuk el és a görényt hagyjuk kíváncsiskodni). Erre azért van szükség, hogy a görény ne kapcsolja össze a bezártságot, "hanyagoltságot" a cicával (főleg, ha a ketrecet amúgy is használjuk, mint "nevelési" eszközt), mert akkor nehéz lesz a rokonszenvét elnyerni.



Ha a cicával foglalkozunk, ne mossunk kezet mielőtt a görényhez nyúlunk, hogy érezze rajta a szagát, és viszont. Hasonló célra használhatunk alvórongyokat is: a cicáét tegyük be a görényekhez, a görényekét, pedig, a cicához. Nyugodtan hagyjuk elől a másik játékait, és engedjük be őket körülnézni, szaglászni a másik alvóhelyén, míg őt kivesszük.

Nem árt, ha tudjuk, görényünk hogy reagál a társaságra, illetve a macskákra. És ugyanez igaz a macskánkra is. Ritka a magának való, "egyszemke" típusú görény, de ha ilyenhez van szerencsénk, a szoktatás, esetleg, hónapokig is eltarthat, - ha nem kudarcba fullad. Az is előfordulhat, hogy pont macskánkban erősebb a területvédő ösztön, és minden próbálkozásunk ellenére, új társát betolakodónak fogja tekinteni. Sajnos, ilyenkor nem marad más választásunk, mint hogy külön zárjuk őket, úgy, hogy ne találkozhassanak.



Szerencsére, ez a helyzet ritkább és a kezdeti konfliktusok után, előbb-utóbb mindenki megtalálja a maga helyét. A görény-macska játék nagyon elbűvölő, minden fáradtságot és türelmet megér!

És hogy játszanak együtt? Ez függ az állatok egyéniségétől, életkorától is. Alapvetően, a kölyökmacskák és a vadászgörények is durván játszanak: fogócskáznak, majd mikor elérik egymást, bunyóznak. A macska levadássza a görényt, behúzott karmokkal pofozkodik, lefogja, harapja, incselkedően lefekszik neki, vagy éppen menekül előle, időnként be-bevárva, nehogy túlságosan lemaradjon. A görény kergeti a macskát, pattog neki, megpróbál közel kerülni hozzá, belecsípni, vagy ugyanúgy elkapni a bőrét, mint egy másik görénynek. Előfordulhatnak durvább harapások, de ha a macska utána visszatér játszani, nagy gond nem lehet.