| |
A
cicák hangjelekkel, mimikával, testbeszéddel és szagjelekkel kommunikálnak.
A mimika finomabb jelzésnek számít, ezzel szemben a testbeszéd,
a testtartás már jóval nagyobb távolságból is látható. A cica hangulatának
változását először mindig az arckifejezés megváltozása jelzi, a
testtartás csak ezután fejezi ki az éppen aktuális kedélyállapotot.
Az elégedett, nyugodt cica általában a hátsó lábain üldögél, farkát
maga köré csavarja. A nyugtalan macska lelapulva kuporog, mellső
mancsait szügye alá húzva, farka szorosan a teste mellett van. A
macskák figyelemmel kísérik egymás testtartását és tiszteletben
tartják az elzárkózás igényét. Ha viszont a másik cica magasabb
helyt foglal el a ranglétrán, akkor az éppen pihenő állat alázatosan
elhagyja a terepet. A felpúposított hát a túlerővel szembeni félelem
jele, a macskák jellegzetes testtartása. Ezt a kölykök gyakran próbálgatják
nagyobb, erősebb fajtársaikkal vagy kutyával, idegen emberrel szemben.
A testtartás jellegzetes: a macska felpúposítja a hátát fordított
U alakban, szőrét felborzolja, hogy nagyobbnak tűnjön, és széltében
helyezkedik el. Farkát kampószerűen lefelé görbíti. Ez a póz a többi
macska számára igen fenyegető, ijesztő hatást kelt, megfélemlíti
az ellenfelét, harc nélkül győzedelmeskedik. Azonban ha a másik
állat mégsem hátrál meg, akkor a cica megfutamodik, és sebesen elszáguld.
Ebből is látszik, hogy ez a testtartás csak blöff és nagy adag félelemmel
társul.
A
macska farka barométerként funkcionál. Amikor simán lóg,
akkor a cica hangulata normális, az "üvegmosókefe"-farok riadalmat
jelent. Ha lelapítja a testét és hátrameredő farka meg-megrándul,
akkor a macska éppen nagyon koncentrál valamire vagy feszült valamitől.
A függőlegesen égnek meredő farok az állat nyájas hangulatát jelzi,
így köszöntik egymást a rég nem látott macskák, és a kiscica is
így üdvözli anyját. Ha a macska ide-oda csapkod a farkával, akkor
biztos, hogy a következő pillanatban megvalósítja elképzeléseit.
Amikor
két idegen macska találkozik, akkor első dolguk, hogy alaposan megszaglásszák
egymást. Testüket lelapítják, fejüket amennyire csak tudják, előrenyújtják.
Egyik fél részéről sincs igazán bizalom. Eszményi esetben a macskák
tovább szaglásznak egészen a végbélnyílásig. Egyikük sem akarja,
hogy a másik közel kerüljön a genitáliáihoz, így egy darabig csak
forgolódnak. Ha a fülek ilyenkor kíváncsian előremutatnak, akkor
a találkozás általában békésen, barátságosan zajlik le, az egyik
cica felcsapja a farkát, és hagyja megszaglászni a hátsóját. Utána
cserélnek, és a másik szaglássza végig az első cicát. Miután befejezték
az ismerkedést, mindketten mennek tovább a maguk útján.
Sajnos
azonban a legtöbb esetben nem így zajlik le a találkozás két macska
között. Már a kölcsönös szaglászás kezdeti lépéseinél megszakad
a folyamat, ugyanis az egyik macska szaglászná a másikat, de az
nem akarja, ezért fülét lelapítja, sunyin hátrahőköl. Amennyiben
az első cica folytatná a közeledést, úgy a másik fújni, köpködni
kezd, esetleg pofonokat osztogat. A rangsorban lejjebb álló rendszerint
ilyenkor elfut, a másik pedig utána megy, és próbálja megint szaglászni,
de ez általában nem szokott sikerülni, mert a félénkebb állat megint
eliramodik. Ez a játék többször megismétlődhet. A folytatás a bátrabb,
erősebb macskán múlik: vagy hagyja elfutni félénkebb társát és ő
is továbbmegy a saját útján, vagy utána iramodik és nekimegy a másiknak.
A
macskák egymás között nagyon jól megértik egymást, nincsenek kommunikációs
nehézségeik. Ez egyaránt vonatkozik a házicicusokra és a nagyvadakra
is. Viselkedési gesztusaik nagymértékben hasonlóak, kizárt a félreértés
lehetősége.
Kommunikáció
macska és ember között
Az
emberek általában szavakkal kommunikálnak a macskájukkal is, amelyek
nagy részét - természetesen a naponta használt szavakat, mondatokat
- megértik a cicák. A macskák nemcsak ezeket értik meg, hanem a
mimikánkat, mozdulatainkat, gondolatainkat is. Például egy mimikai
gesztusból a cica rájön, hogy mi most éppen fel fogunk állni és
kimegyünk a szobából. Viszont ha a macska akar valamit közölni a
gazdájával, akkor ez elég nagy erőfeszítésébe kerül, sokszor és
tagoltan kell "elmondania", hogy mit szeretne, mire mi emberek megértjük
számára egyértelmű jelzéseit
A macskák kommunikációja bár széles skálán mozog, szűkebb értelemben
3 féle hangot különböztetünk meg:
| a) |
halk, gyengéd,
"beszélgetős" hangok, ezeket az anyamacskák és a szerelmes kandúrok
hallatják; |
| b) |
hívóhangok
(a halk miákolástól kezdve a harci "csatakiáltásig"); |
|
c) |
ide sorolhatjuk
a megriadt cicák izgatott hangjelzéseit, a fújást, a köpködést
(prüszkölő-fújtató hang) és a mély, torokhangú morgást. |
Ettől
függetlenül a macskák inkább a testtartásukkal kommunikálnak egymás
között.
|